A személyes életút 3 – küzdelmek, szenvedés, felszabadulás

Vendégszolgálat a budapesti Agapé Pünkösdi Gyülekezetben. A küzdelmek és a szenvedés ritkán vonzó prédikáció téma a mai – elsősorban élménykereső – kereszténységben. Ugyanakkor az egész krisztusi üzenet át van itatva azzal az alapgondolattal, hogy ez az út vele nem lesz komfortos – és akkor még nagyon árnyaltan fogalmazunk. Fontos ezt átgondolni, hiszen előfordulhat, pont azért nem járjuk be a nekünk rendelt utat, mert nem fogadjuk el azt küzdelmet (vagy akár időszakos szenvedést), amit az általunk egyébként szívből követni kívánt Isten rendel nekünk – élet- és személyiségformáló ajándékként. Az üzenet második felében pedig a kérdés egy másik oldala is előkerül. Van valódi lehetőségünk felülkerekedni a küzdelmeket körüllengő aggodalmon, vagy épp kétségbeesésen – bátran fordulva ahhoz, aki a szívek vizsgálója.

Tej és kemény eledel: növekedésünk

A bibliai világképben az Isten által megragadott ember valódi élete a megtérésekor kezdődik. De ez nem csupán gondolkodásmódban, irányultságban való változás. Itt születik meg valóban az ember Isten szerint. Innen számítva a létezése az Isten természetes közegében, a szellemi életben is valóságos. Ebből következik, hogy az élet minden fázisának ebben a világban is külön jelentősége van: születés – csecsemő állapot – gyermekkor – felnőttkör – kiteljesedés – elköltözés. Sok-sok frusztráltság fakad abból, hogy ezeket az Isten által elrendelt életfázisokat nem értjük, vagy még inkább: visszavágyódunk egy korábbiba és a jelenlegit nem fogadjuk el. Fontos, képesek vagyunk -e ebben a fejlődésben valódi örömöt találni, felfedezzük -e benne az egészséges, természetes, Isten akaratában gyökeredző fejlődést. Az igehirdetésben ezekkel a fázisokkal foglalkozunk, kifejezetten gyakorlatias módon.

Zene: Római út

Az alább meghallgatható felvétel a Dávid tánca című kislemezről származik. A dal mp3 formátumban szabadon felhasználható. A teljes albumot letölteni innen lehet. Ének: Fényes Tündi. Szöveg és zene, gitár: Fényes Lóránd.

A reménységről

Hit, remény, szeretet – e három. De miért olyan elhanyagolt a középső fogalom? A hitről és a szeretetről sokat hallani, ám a bibliai reménységről annál ritkábban. A felvétel első szakaszában beláthatjuk, hogy mekkora hiány a személyes hitéletben, ha ez a fogalom nincs a saját helyén. Majd ezt követően Simon Péter, Jézus apostola történetén keresztül egészen emberközeli módon érezhetjük át, “hogy a hitünknek Istenbe vetett reménységnek” is kell lennie. Jézus és Péter kapcsolata egyfajta önmagába visszatérő történet. Jézus ugyanazokkal a mondatokkal indítja el ezt a felkavaró néhány évet, mint amivel búcsúzik Pétertől. Ám köztük elhangzott szavak az első találkozáskor és az utolsókor mennyire mást jelentenek már!

Lehetünk -e Isten tetszésére?

Mikor az Úrnak való megfelelésről beszélünk, sajnos van egy olyan rossz beidegződés a hívőkben – minden teológiai ismeret ellenére – ami egyfajta reaktív, védekező beállítottságot mutat. A fő mozgatója az Isten akaratában való mozgásnak az “elkerülés”. Pedig jó szembe nézni azzal, hogy létezik az Isten kedve szerint való élet. Hogy lehetünk nem csak kedves, hanem a szó szoros értelmében megbecsült emberek előtte. Nem érdemes küzdeni, megfelelni valami olyannak, amit elérni lehetetlen, hogy elnyerjük valakinek az elfogadását, aki már pedig már elfogadott minket.