Tej és kemény eledel: növekedésünk

A bibliai világképben az Isten által megragadott ember valódi élete a megtérésekor kezdődik. De ez nem csupán gondolkodásmódban, irányultságban való változás. Itt születik meg valóban az ember Isten szerint. Innen számítva a létezése az Isten természetes közegében, a szellemi életben is valóságos. Ebből következik, hogy az élet minden fázisának ebben a világban is külön jelentősége van: születés – csecsemő állapot – gyermekkor – felnőttkör – kiteljesedés – elköltözés. Sok-sok frusztráltság fakad abból, hogy ezeket az Isten által elrendelt életfázisokat nem értjük, vagy még inkább: visszavágyódunk egy korábbiba és a jelenlegit nem fogadjuk el. Fontos, képesek vagyunk -e ebben a fejlődésben valódi örömöt találni, felfedezzük -e benne az egészséges, természetes, Isten akaratában gyökeredző fejlődést. Az igehirdetésben ezekkel a fázisokkal foglalkozunk, kifejezetten gyakorlatias módon.

Imakérés önkárhoztatás nélkül

A felvételen az imádkozással kérdését a mindennapi hitélet mezsgyéjén foglalkozunk. Ahogy nagyon sok mindenben is, a gyakorlat mást mutat, mint az idealizált, prospektus jellegű keresztény elméletek. Sokan szocializálódtunk olyan környezetben, ahol a hitre épülő imának teljesülnie kell(ene). Ám a sok csalódás. Mégis mit mutat nekünk Isten ebben a kérdésben? Az imameghallgatás kérdésében milyen támasztékaink lehetnek?

Átkelés a sivatagon

A keskeny úton haladó hívek könnyen megszokják az út egyébként valóban frissítő jellemzőit, majd a sivatagos vidékhez érve teljesen eltanácstalanodnak. Elrontottak valamit? Elhagyta volna őket az Úr? Az ellenség kísértése ez? Bármilyen magyarázatot is találnak, nagyon gyakran kizárólag a saját világában keresik a magyarázatot. Pedig nem egyszer nem azért élik meg a száraz homokot a lábuk alatt, a perzselő napot, a víztelenséget, mert hibáztak valamit, vagy Isten elhagyta volna őket. Hanem mert ahol tart az életútjuk, a sivatag fekszik. Felfoghatjuk úgy is, hogy már akkor is ott volt, mikor ők még útnak sem indultak. És azon át kell menni.

Isten személyes vezetése

Akarja -e személyesen vezetni Isten az embert? Létezik -e olyan kapcsolat az Úrral, ami nem más ember gondolatain, még csak nem is a Biblia iránymutatásain alapul, hanem két személy közötti kommunikáción: Istenén és emberén? Biztos, hogy csak indirekt módon, a körülmények megfelelő alakításával adja tudtunkra, mit lát jónak ránk nézve? Lehetséges, hogy el tudunk vele úgy beszélgetni, ahogy Ádám a Kertben sétálgatva beszélgetett a Teremtővel? Ha igen: akkor ez nagyon sokunkban nagyon eltemetett állapotban van. Amin változtatni érdemes.

Lehetünk -e Isten tetszésére?

Mikor az Úrnak való megfelelésről beszélünk, sajnos van egy olyan rossz beidegződés a hívőkben – minden teológiai ismeret ellenére – ami egyfajta reaktív, védekező beállítottságot mutat. A fő mozgatója az Isten akaratában való mozgásnak az “elkerülés”. Pedig jó szembe nézni azzal, hogy létezik az Isten kedve szerint való élet. Hogy lehetünk nem csak kedves, hanem a szó szoros értelmében megbecsült emberek előtte. Nem érdemes küzdeni, megfelelni valami olyannak, amit elérni lehetetlen, hogy elnyerjük valakinek az elfogadását, aki már pedig már elfogadott minket.